olyan érzésem van, mintha mindez csak egy gyönyörű álom lett volna, ami valamikor hajnalban szertefoszlott. nem bírom elviselni a valóságot.. itt ülök könnyes szemekkel és nem tudom mit kezdjek magammal. fantasztikus, hogy ilyenkor soha nem számíthatok senkire, köszönöm sors, hogy ilyen rendes 'barátokkal' ajándékoztál meg. minek nekem ellenség? itt vagyok én magamnak.
ebben a világban mindenki tökéletes. mindenki szent és erkölcsös, soha nem követnek el hibákat. irigylem őket.
most képtelen vagyok többet írni, sajnálom.

valaki öljön már meg..
kérlek!