pislákoló gyertyafény, félhomály, egy meleg test ami az enyémhez ér, nem létező érzelmek, megszűnt a világ, csak te, én és a hajnal. észre nem vett hegek, úgysem értenéd. nem te vagy az, de most mégis jó. hamis érzés, hogy szükségem van rád. de jólesik. az ujjad az államon, közelebb húzol és megcsókolsz. nem ismersz, nem is fogsz soha, ettől szép. nem aggódom, hogy baj lesz, több okom lenne elmenni. el innen, messzire, soha vissza. a semmiben lebegek, itt vagy felettem, de másra gondolok. belül üresség. idegen a világ hazafelé.