pislákoló gyertyafény, félhomály, egy meleg test ami az enyémhez ér, nem létező érzelmek, megszűnt a világ, csak te, én és a hajnal. észre nem vett hegek, úgysem értenéd. nem te vagy az, de most mégis jó. hamis érzés, hogy szükségem van rád. de jólesik. az ujjad az államon, közelebb húzol és megcsókolsz. nem ismersz, nem is fogsz soha, ettől szép. nem aggódom, hogy baj lesz, több okom lenne elmenni. el innen, messzire, soha vissza. a semmiben lebegek, itt vagy felettem, de másra gondolok. belül üresség. idegen a világ hazafelé.

... nem tudok mit mondani.

the strokes-ot hallgatva is tudok szomorú lenni, hihetetlen vagyok. köszönöm a hajnali telefonhívást, jót nevettünk rajtad. tudod hogy boldogtalanul fogok meghalni, ezt kívánnod sem kellett volna, anélkül is teljesül. értem én a szándékot, de nem jön össze, amit annyira akarsz. én már lezártam ezt a fejezetet. a soha viszontnemlátásra, tomi!
úgy unatkozom. egy csomó pénzt elittam ezalatt a két nap alatt, ezért nincs is kedvem menni sehova. olvasni nem bírok, mert nem tudok oda koncentrálni. folyamatosan kattog ez a hülye fejem, hogy miért? miért? miért?, és fogalmam sincs, hogy miért. azt hiszem, elfogytak a könnyeim, vagy csak részegen nem bírok sírni. rejtély. olyan szívesen meginnék egy üveg bort vagy kettőt, hármat..

úgy vártam a karácsonyt, és tényleg szerettem volna, ha szép lesz... folyton ez van, nem kellene mindenbe beleélnem magam, mert csak nagyobbat csalódok. és nem akarok már megint sírni, olyan... áh. még azt a kibaszott karácsonyfát is el akarták venni tőlem, az egyetlen örömömet, az egyetlen tárgyat, ami arra emlékeztet, hogy igen, karácsony van. anya megcsinálta a mézeskalácsot, és nekem nem is szólt, pedig tudta hogy én akarom. kiderült hogy nincs itthon élesztő, ezért nem tudom megsütni, amit szerettem volna, de már nincs is kedvem bármilyen ajándékot adni nekik. 
nem értem. lehet, hogy már nem vagyunk kicsik, nem várja el tőlük senki, hogy eljátsszák, hogy az angyalka hozza az ajándékokat... de nem érzik, hogy az ünnep hangulatára azért szükségünk lenne? ez a legszebb ünnep, és minden egyes rohadt évben képesek elrontani. jövőre haza sem jövök.
utálom, utálom, utálom...