olyan érzésem van, mintha mindez csak egy gyönyörű álom lett volna, ami valamikor hajnalban szertefoszlott. nem bírom elviselni a valóságot.. itt ülök könnyes szemekkel és nem tudom mit kezdjek magammal. fantasztikus, hogy ilyenkor soha nem számíthatok senkire, köszönöm sors, hogy ilyen rendes 'barátokkal' ajándékoztál meg. minek nekem ellenség? itt vagyok én magamnak.
ebben a világban mindenki tökéletes. mindenki szent és erkölcsös, soha nem követnek el hibákat. irigylem őket.
most képtelen vagyok többet írni, sajnálom.

valaki öljön már meg..
kérlek!

kint süt a nap, sky sailing-et hallgatok és így január végén olyan érzésem van, mintha tavasz lenne. a szívemben legalábbis biztosan. nem túl gyakran írtam ide úgy, hogy boldog voltam, de mostantól így lesz. :) mégis igaz, hogy akkor talál ránk, mikor nem keressük. és most olyan nagyon boldog vagyok, hogy azt szavakba sem tudom foglalni. bárcsak mindig itt lehetnél velem.
szégyellem magam, de mindent félbe hagyok. a filmet még mindig nem fejeztem be, pedig amúgy tényleg tetszik.. a könyvekhez semmi kedvem nincs most. újabban anya régi levelezését olvasom apuval. először azt mondta, hogy nem szabad, de végül itt hagyta őket a szobámban, még egy külön dobozba is pakolta. kedvelem azt a lányt, aki anyu volt régen és őszintén sajnálom, hogy ennyire megváltozott. biztos nagyon jó barátnők lennénk, ha a régi maradt volna. én nem szeretnék pár év múlva más lenni, attól függetlenül, hogy mik érnek.. mindig olyan akarok lenni, amilyen most vagyok, mert úgy érzem hogy most vagyok leginkább önmagam.
ha kicsit melegebb lenne, jó volna kimenni a stégre a folyóhoz. vinnék magammal termoszban meleg teát, elfeküdnék a deszkákon és ott olvasnék, mert ott meglenne hozzá a hangulat. de a legjobb lenne most vidámparkban lenni, yay. :)

még egy ilyen elcseszett családot se láttam még.. tudom hogy nekem van igazam, mások is tudják, hogy nekem van igazam, csak ők nem képesek belátni! akkor most velük van a probléma, vagy mindenki mással? hát nem is tudom. megpróbál megdobni egy tollal, mert fáj neki az igazság. beteg ez az ember. végülis sokkal könnyebb megsértődni és ordibálni, mint félretenni azt a fene nagy büszkeségét (de mire?) és belátni, hogy igen, talán van valami abban, amit mondok. mindig mennek a saját fejük után, elvakult majmok, robotolnak egész nap, élik a szürke, unalmas és kötelességekkel meg elvárásokkal teli életüket, és én vagyok a szar ember, mert nekem nincs kedvem ehhez. miért akarnék ilyen életet? ugyan ki álmodik arról, hogy reggel felkel, dolgozni megy, benyal jó mélyen a főnökének, aztán hazamegy és egy rohadt köcsög mindenkivel, aki nem érdemli meg, de jó érzés levezetni rajtuk. 
tényleg bennem van a hiba, mert úgy próbálok élni, ahogy nekem jó? tényleg ilyen borzasztó és elítélendő, ha már nem akartam megszületni, mégis itt kell lennem, igyekszem kihasználni mindent, hogy egy kicsit is elviselhetőbb legyen? nem okozok nekik semmi kárt, nem hozok rájuk szégyent.. akkor nem értem, mi a baj. úgy érzem magam, mint az 1984-ben. ők az agymosott emberek, és én vagyok az egyetlen, aki tisztán lát és érez, és el akarnak nyomni, belerántani az undorító világukba. 'miért nem tudsz már végre normális lenni?' 'nem érzed úgy, hogy változtatni kellene magadon?' NEM! mi miatt kéne, hogy bűntudatom legyen? mert önmagam vagyok? az én életem érdekes, élek a lehetőségeimmel, emlékeket gyűjtök és tapasztalatokat, próbálok minél többet megtudni a világból azzal, hogy olvasok, filmeket nézek és ismerkedek másokkal, a többiek véleményével. nem én lettem hibásan programozva, mégis engem ítélnek el, én vagyok a nem normális.. ha előre láttam volna, hogy ilyen lesz az élet, még az Anyának nevezett élőlény méhében megfojtottam volna magam a köldökzsinórral.

pislákoló gyertyafény, félhomály, egy meleg test ami az enyémhez ér, nem létező érzelmek, megszűnt a világ, csak te, én és a hajnal. észre nem vett hegek, úgysem értenéd. nem te vagy az, de most mégis jó. hamis érzés, hogy szükségem van rád. de jólesik. az ujjad az államon, közelebb húzol és megcsókolsz. nem ismersz, nem is fogsz soha, ettől szép. nem aggódom, hogy baj lesz, több okom lenne elmenni. el innen, messzire, soha vissza. a semmiben lebegek, itt vagy felettem, de másra gondolok. belül üresség. idegen a világ hazafelé.