úgy vártam a karácsonyt, és tényleg szerettem volna, ha szép lesz... folyton ez van, nem kellene mindenbe beleélnem magam, mert csak nagyobbat csalódok. és nem akarok már megint sírni, olyan... áh. még azt a kibaszott karácsonyfát is el akarták venni tőlem, az egyetlen örömömet, az egyetlen tárgyat, ami arra emlékeztet, hogy igen, karácsony van. anya megcsinálta a mézeskalácsot, és nekem nem is szólt, pedig tudta hogy én akarom. kiderült hogy nincs itthon élesztő, ezért nem tudom megsütni, amit szerettem volna, de már nincs is kedvem bármilyen ajándékot adni nekik. 
nem értem. lehet, hogy már nem vagyunk kicsik, nem várja el tőlük senki, hogy eljátsszák, hogy az angyalka hozza az ajándékokat... de nem érzik, hogy az ünnep hangulatára azért szükségünk lenne? ez a legszebb ünnep, és minden egyes rohadt évben képesek elrontani. jövőre haza sem jövök.
utálom, utálom, utálom...