|
Címkék: reménytelen, valóság
olyan érzésem van, mintha mindez csak egy gyönyörű álom lett volna, ami valamikor hajnalban szertefoszlott. nem bírom elviselni a valóságot.. itt ülök könnyes szemekkel és nem tudom mit kezdjek magammal. fantasztikus, hogy ilyenkor soha nem számíthatok senkire, köszönöm sors, hogy ilyen rendes 'barátokkal' ajándékoztál meg. minek nekem ellenség? itt vagyok én magamnak. valaki öljön már meg..
Címkék: boldogság
kint süt a nap, sky sailing-et hallgatok és így január végén olyan érzésem van, mintha tavasz lenne. a szívemben legalábbis biztosan. nem túl gyakran írtam ide úgy, hogy boldog voltam, de mostantól így lesz. :) mégis igaz, hogy akkor talál ránk, mikor nem keressük. és most olyan nagyon boldog vagyok, hogy azt szavakba sem tudom foglalni. bárcsak mindig itt lehetnél velem. még egy ilyen elcseszett családot se láttam még.. tudom hogy nekem van igazam, mások is tudják, hogy nekem van igazam, csak ők nem képesek belátni! akkor most velük van a probléma, vagy mindenki mással? hát nem is tudom. megpróbál megdobni egy tollal, mert fáj neki az igazság. beteg ez az ember. végülis sokkal könnyebb megsértődni és ordibálni, mint félretenni azt a fene nagy büszkeségét (de mire?) és belátni, hogy igen, talán van valami abban, amit mondok. mindig mennek a saját fejük után, elvakult majmok, robotolnak egész nap, élik a szürke, unalmas és kötelességekkel meg elvárásokkal teli életüket, és én vagyok a szar ember, mert nekem nincs kedvem ehhez. miért akarnék ilyen életet? ugyan ki álmodik arról, hogy reggel felkel, dolgozni megy, benyal jó mélyen a főnökének, aztán hazamegy és egy rohadt köcsög mindenkivel, aki nem érdemli meg, de jó érzés levezetni rajtuk.
Címkék: hajnal
pislákoló gyertyafény, félhomály, egy meleg test ami az enyémhez ér, nem létező érzelmek, megszűnt a világ, csak te, én és a hajnal. észre nem vett hegek, úgysem értenéd. nem te vagy az, de most mégis jó. hamis érzés, hogy szükségem van rád. de jólesik. az ujjad az államon, közelebb húzol és megcsókolsz. nem ismersz, nem is fogsz soha, ettől szép. nem aggódom, hogy baj lesz, több okom lenne elmenni. el innen, messzire, soha vissza. a semmiben lebegek, itt vagy felettem, de másra gondolok. belül üresség. idegen a világ hazafelé. |